Kultúra fővárosa 2011: Tallinn
“A kultúra hív” - így hirdeti Észtország fővárosa, hogy a finnországi Turku mellett Európa Kulturális Fővárosa lesz. A felhívásra máris válaszoltak: 2011 első félévében 550 000 látogatót fogadtak.
A körutazók imádják a Balti-tenger partján fekvő Tallinn kikötővárosát - egyes napokon a széles városkikötő vendégtermináljai egyszerre négy-öt nagy óceánjárót fogadnak.
Ilyenkor turisták ezrei kanyarognak a város belvárosi negyedének kanyargós sikátorain keresztül, amelyet a középkorban Reval néven ismertek. Védőfala 46 tornyával Európa egyik legbiztonságosabb erődítményévé tette. A város középkori hangulatának nagy része jól megmaradt, a gótikus templomoktól a régi városfal vastag darabjaiig, a vörös tetejű védőtornyokkal.
A turisták a fényképezőgépek kattintási mámorában mozognak a város antik átjáróin, megcsodálva a sok romantikus szépséget. A városba érkezők többsége arra koncentrál, hogy először a történelmi negyedet nézze meg, köztük a fiatal német írónő, Sarah Portner is. De neki volt szerencséje hosszabb ideig Tallinnban maradni, és felfedezései a központon túlra is elvitték.
“Valójában egyre szebb és érdekesebb lesz, ahogy jobban megismerem a várost” - mondta.
A müncheni írónő öt hónapot tölthet Tallinnban, a Német Kelet-Európai Kulturális Fórum által támogatott ösztöndíjprogram keretében. Szemei ragyognak, amikor arról beszél, mit tudott meg Észtország hosszú és dinamikus történelméről, amelyet a dánok, svédek, németek és oroszok idegen befolyása és megszállása jellemzett.
Portner lelkesedik a tallinni lakosok nyitottságáért és a városfalon kívüli, turisták által alig látott városrészekért.
Kulturális kilométer
Kalamaja egy olyan negyed, amely ritkán szerepel a turisták radarján, de Tallinn fiataljai és kreatívjai itt találják meg otthonukat. Mivel Tallinn 2011-ben ünnepli az Európa Kulturális Fővárosa évet, egy úgynevezett kulturális kilométer köti össze a kulturális érdekességeket a part mentén, köztük Kalamaja szélét is. A kilométer olyan helyeket köt össze, ahol művészet folyik, és ahol kísérleteznek vele.
A kiállítások helyszínei közé tartozik egy volt börtön, az úgynevezett ökológiai sziget és elszórtan található “problémás pontok”, amelyek ingyenes verseket kínálnak mindazoknak, akik nehéz helyzetekkel küzdenek. Van egy ponton is a vízben, amelynek tetején egy régi angol emeletes busz kínál italokat és lehetőséget, hogy leüljünk a bolhapiaci kanapékra. A naplementék ingyenesek, akárcsak a vízre való kilátás lehetősége.
A vízben való gyönyörködés egyébként egy olyan tevékenység, amely Tallinnban elmarad a megszokottól - mondta Jaanus Rohumaa, a Tallinn 2011 programigazgatója. A szovjet megszállással magyarázza a város hajlamát a tengertől való elfordulásra, amely többé-kevésbé elzárta a tengerpartot.
“Ott volt a hadsereg, és ott voltak a gyárak. Lehetetlen volt csak úgy ide vitorlázni, vagy valami mást csinálni a part mentén” - magyarázta Rohumaa.
Nyitás a tenger felé
Az emberek évek óta próbálják újra hozzáférhetővé tenni a tengerpartot, és a város mottója a kulturális fővárosi év során a “Tengerparti történetek”.
Az egész éven át tartó fesztivál magába olvasztotta a tallinni kikötőváros történetét ünneplő hagyományos eseményt; népszerűsíti a tengerparti múzeum közelgő megnyitását, és kajakos expedíciókat kínál, hogy a tallinni lakosok felidézzék, hogy valóban a tenger partján élnek.
A helyi lakosok nagy érdeklődést mutattak a program iránt, de sokan azt is kérdezik, hogy a program néhány ambiciózus projektje valóban megvalósítható-e.
Minden fillér számít
Az Európa Kulturális Fővárosa program 25 éves történetében Tallinn rendelkezik az egyik legkisebb költségvetéssel a városok közül. A pénzügyi válság következtében az eredetileg 40 millió eurós (57 millió dolláros) költségvetést mindössze 16 millió euróra csökkentették. A szervezők jól viselték a csökkentést, és úgy döntöttek, hogy néhány nagy, drága nevet inkább nemzeti és regionális művészek helyett nélkülöznek.
De a tallinni ünnepség során leginkább rögtönzöttnek tűnő rendelkezést - egy nagy, nagyrészt szalmából készült színházat - jó előre megtervezték, vallotta be Tiit Ojasoo igazgató. A falak építéséhez használt szalmát észt földeken gyűjtötték össze. A szellős színház néhány hónapig, egész nyáron át állni fog, és ideiglenes előadási helyszínként szolgál majd, amely keveset kerül, teljes egészében megújuló anyagokból áll, és még a lángoknak is ellenáll.
Minden este kortárs színházi előadások kerülnek színpadra olyan művészek és csoportok előadásában, akiket Tiit Ojasoo és csapata európai fesztiválokon fedezett fel. Az észt vendégek kíváncsian várják, hogy mi kerül a színpadokra a saját partjaikon túl, és szinte minden előadásra teltház van.
De nem sok sétahajó-turistát látni a színházban. Néhány órát maradnak, hogy magukba szívják a középkori hangulatot, majd továbbhajóznak, és talán elhatározzák, hogy később visszatérnek, és több időt töltenek Tallinnban. Hiszen még annyi mindent kell még megnézniük.