- A 25 éves évfordulóját ünneplő Európa Kulturális Fővárosa program alapötlete egybecseng az Európai Kulturális Parlament célkitűzéseivel. Ugye ez nem véletlen?
- Természetesen nem véletlen, hiszen amikor Stockholm viselte az EKF-címet 1998-ban, én a külügyminisztériumban a kulturális ügyekért voltam felelős. Az volt az érzésem, hogy bár remek program az EKF, és nagy szükség van rá, valahogy nem elég hangsúlyos benne az európai dimenzió az egyes városok esetében. Hallottam egy fontos, lényegre törő mondatot Yehudi Menuhintól, amely az EKP megalapításának ötletét tovább erősítette bennem: „A művészeknek parlament kell!" Kezdeti célunk az EKP létrehozásával az volt, hogy a kultúra az európai ügyek között nagyobb hangsúlyt kapjon. 2005-ben José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke azt mondta az ülésünkön tartott beszédében, hogy a kultúra fontosabb Európa számára, mint a gazdaság. Az efféle kijelentéseket természetesen jólesik hallani, ugyanakkor ő „csak" a bizottság elnöke, és persze a testület minden tagjának egyet kellene értenie ebben. Mindenesetre nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a politikusok és a gazdasági élet mozgatói, döntéshozói meghallgassák a művészek álláspontját, véleményét minden fontos kérdésben.

- Mit tart az EKP fennállása óta elért legjelentősebb eredménynek?
- 2006-ban készítettünk egy tanulmányt, válaszul a Lisszaboni Stratégiára. A Lisszaboni Stratégia arról szól, hogyan lehet Európát a világ legversenyképesebb tudásalapú gazdaságává tenni. A stratégia szövegében ugyanakkor a „kultúra" szó csak elvétve található meg. Mi pedig erre reagálva elkészítettünk egy beadványt, melynek lényege természetesen az volt, hogy a tudásalapú gazdaság szíve-lelke a kultúra. Ezt a riportot átadtuk Barroso úrnak és más uniós döntéshozóknak, majd a mi beadványunk nyomán fél évvel később nagy tanulmányt készítettek a kultúrának Európában betöltött szerepéről. A riport nagyon érdekes tényekre hívta fel a figyelmet, többek közt arra, hogy a nemzetközi össztermék 2,6 százaléka kulturális tevékenységekből ered, és a munkavállalók 3,1 százaléka a kulturális szektorban dolgozik. Vagyis jelentős tényekre sikerült figyelmet irányítanunk, és elérni, hogy érdemben foglalkozzanak a kérdéssel. A mi hozzáállásunk szerény, nem megváltani akarjuk a világot, de mindenképpen szeretnénk ehhez hozzájárulni: apró, de annál fontosabb lépésekkel.

- Ezzel a gondolattal mi, pécsiek most különösen tudunk azonosulni. A Pécs2010 EKF-program egyik legfontosabb célkitűzése az volt, hogy a cím segítségével a város felkerüljön Európa kulturális térképére.
- És teljes mértékben sikerrel is jártak! Láttatni magukat, láthatóvá válni Európa-szerte, valóban nagyon fontos lépés. Ha négy-öt évvel ezelőtt megkérdeztem volna diplomatákat, politikusokat, kultúrával foglalkozó szakembereket mondjuk Svédországban, Németországban, Nagy-Britanniában, hogy ismerik-e Pécset, a legtöbben nemmel válaszoltak volna. Ma azonban ugyanezeknek az embereknek a kilencven százaléka ismeri a város nevét, sokan jártak is már itt. Manapság nem lehet a nélkül létezni, hogy nemzetközi szinten, nemzetközi dimenziókban gondolkodna az ember. Mindenki utazik, többet látunk, tapasztalunk a világból, mint régen.

- Mint kultúrával, politikával, diplomáciával és gazdasági kérdésekkel egyaránt foglalkozó szakember, ön szerint mi Pécs legfontosabb üzenete Európában?
- Mondtam otthon a feleségemnek, aki híres német operaénekes, hogy Pécsre utazom, mire ő mondta, hogy ismerős a név, hol is van az a város? Majd a homlokára csapva felkiáltott: „Ja, igen, Fünfkirchen, hiszen ott egyszer énekeltem is". Azt gondolom, hogy már maga a városnév is, hiszen német nyelvterületeken még így is ismert, a város soknemzetiségű voltát, sokszínűségét mutatja. Nagyon jó üzenetnek tartom ezt a koncepciót, hogy a Balkán kapujaként határozta meg magát. Hol kezdődik és hol ér véget a balkáni térség? Ez a témakör mindig is izgatta az európaiakat Le Havre-tól Isztambulig. Ez az EKP-ban is fontos kérdés. Igyekszünk segíteni a közös európai értékek megőrzésében. Nekünk itt Európában olyan kulturális értékeink vannak, mint például az emberi jogok védelme, a halálbüntetés nélküli lét, a nyitottság és befogadás eszméi, a környezetünkkel való kapcsolat, és még sorolhatnám mindazokat az Európára jellemző értékeket, melyek máshol kevésbé megtalálhatók.

- Mi a benyomása erről az épületről, ahol most beszélgetünk?
- Fantasztikus! Magam is operaénekes voltam, és a világ rengeteg hangversenytermét láttam már. Itt a nagyteremben első ránézésre nyilvánvaló a gondos akusztikai tervezés az ízléses kivitelezés mellett.